“Szükséges számomra, hogy emberek között legyek, ezért jó a tanítás. Ha abban elfáradok, akkor írok, ha ott is megfáradok, akkor kultúrpolitikával foglalkozom. Mára elfogadtam, hogy ennyire széles a tevékenységi köröm.” 

Zeg-zúgos emeleti lépcsőház, történelem szagú belvárosi szellemi műhely a Kossuth Klubban, ahonnan már érkezésünkkor tea illat csábítóan hívogat. Hat kis gyerek, egy asztal körül, színesek, könyvek és saját tolltartó kikészítve. Kedves, mosolygós arc, finom moderáció, pontosan találó kérdések, a fantázia terelgetése kisiskolások gondolatainak kifejezése…meseírás együtt. 

Kisfiamnak sokat mesélek esténként, s egy idő után kikerekedett belőle ez a sorozat, a kis ló figurája és az epizódok. Elkezdtem jegyzetelni, amit meséltünk, és aztán megírtam a meséket. Úgy gondoltam, hogy érdekesek lehetnek ezek a mesék, mert ilyet még nem olvastam, ahol a szövegbe a gyerek-szülő párbeszéd és be van építve.

Úgy kezdődött, hogy az oviban kiscsoportos koromban, mikor vártam, hogy jöjjön értem a papám, unaloműzésképpen a rajzolás mellet döntöttem. Csak éppen fogalmam sem volt, hogy kell...